Híreink - Nógrád Község Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata

Tartalomhoz ugrás

Híreink

hírek
2016-12-14
Falukarácsony és Idősek napja


2016-12-12

2016-12-02
A Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
Betlehemes játéka
2016. december 4. vasárnap 15 óra
Városháza park – Üvegház

Ahogy a nevük is mutatja, a csoport nógrádi lakosokból alakult. Barátokból, akik összejöttek, hogy megmutassák fiataljaiknak, gyermekeiknek és mindenki másnak, hogy milyen is volt községük, Nógrád egy-egy szép hagyománya.

A Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör 2009 júniusában állt össze nyolc fővel Debreceniné Králik Tünde vezetésével. Ma már harmincnyolcan vannak és bíznak benne, hogy egyre több emberrel megszerettetik múltunk szép hagyományait. A néptánc mellett a hagyományőrzés más módjait is műveljük, egyik ilyen egy nógrádi népi betlehemes, amelyet több éven át formáztunk, gyűjtöttünk és amellyel már 5 alkalommal módunk volt részt venni a Debreceni Nemzetközi Betlehemes Találkozón. Büszkék vagyunk, hogy kicsiny falunk hagyományait, több nemzetiség is megismerhette. Ehhez segítségünkre voltak, és vannak a falu idős lakosai, akik mosolyogva mesélik el, milyen is volt az élet, hogyan teltek hétköznapjaik, ünnepeik, miket táncoltak, milyen összejövetelek voltak.
A táncokat, gyűjtéseket Debreceniné tanítja be a csoportnak.

A táncokat Debreceniné Králik Tünde gyűjtötte és tanítja be a csoportnak. Baráti körük tagjai 5 évestől 67 évesig fiúk-lányok, férfiak és nők, akiket összekötnek hagyományaik, szokásaik, a régmúlt szeretete. A község szlovák, illetve tót nemzetiségű falu, ezért szlovák zene, tánc és szöveg is található az előadásaik között, ezzel is őrizve szlovák hagyományaikat, hiszen a múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő.
A csoport immár negyedik alkalommal mutat be betlehemes játékot az Advent Budapesten téli fesztiválon.

Mindenkit szeretettel várunk!

Az eddigi felkérések:

XII. 04. Budapest

XII. 09. Érsekvadkert

XII. 11. Kosd
XII. 14. Nógrád
XII. 16. Felsőtúr
XII. 17. Pásztó Betlehemes találkozó
XII. 17. Váci Főtér, Váci televízió felkérése


XII. 21. Diósjenő Borókaház


2016-11-28

Regionális szlovák nap

Salgótarján. A Nógrád Megyei és Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, valamit a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete az elmúlt hét végén Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban rendezte meg tizenharmadik alkalommal a regionális szlovák nemzetiségi napot. A köszöntőket követően adták át a Hugyecz Andrásné emlékére alapított kitüntetéseket, majd színpompás, hangulatos kulturális műsorra került sor a  mihálygergei Tücsök Zenekar, valamit a szlovákiai Krtisan Néptáncegyüttes és a Magasmajtényból (Hrusov) érkezett gombosharmonikás gyermekek közreműködésével. A rendezvény részleteire a későbbiekben térünk vissza lapunk hasábjain.
2016-11-19
Nem élhetek muzsikaszó nélkül!
II. Dal- és nótaversenyünk




2016-11-17

2016-11-15

Meghívó

Nógrád Község Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatának
képviselő-testülete nevében tisztelettel meghívom
2016. november 19-én 14 óra 30 perckor tartandó
közmeghallgatásra.

A közmeghallgatás helye:
Művelődési Ház
Nógrád, Szondy u. 27.

Minden érdeklődő állampolgárt tisztelettel várunk!

Debreceniné Králik Tünde
elnök
2016-11-13


2016-11-02

2016-10-21
Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára   emlékeztünk

további fotók


2016-10-13

2016-09-25
Őszi vigalom


Tartalom:
00:00:00 Szórágy Gyuláné polgármester megnyitóbeszéde
00:03:33 Búzavirág Kórus
00:09:54 Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
00:23:00 Hajnalmuzsika – zenés produkciók
00:51:47 Csővári Muskátli Hagyományőrző Egyesület
01:04:12 Szokolyai Dalárda
01:25:29 Diósjenői Kőszirt Hagyományőrző Néptánc Egyesület
01:41:10 Felsőtúri Kéknefelejcs Kórus
01:54:11 Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör
02:03:05 Dj. Szatmári & Jucus
02:29:26 Sivatagi Rózsák Hastánccsoport
02:52:31 Jóni Anita és a Suhajda Zenekar
03:16:18 Los Domestos Zenekar - Tábortűz
2016-09-24
Szüreti felvonulás


    
2016-09-07


2016-08-19

Szent István-napi
ünnepi megemlékezés



2016-08-14

Meghívó Cibakházára

Tájékoztatom a tisztelt  Lakosságot, hogy településünk meghívást kapott Cibakházára
2016. augusztus 20-i rendezvényükre,
amelynek programja a  következő:
09:30 Vendégfogadás
10:00 Ünnepi testületi ülés
11:00 Ünnepi szentmise, a szentmisét celebrálja Varga Tamás atya
12:30 Ebéd
13:30 a Holt-Tiszai szabadidő központ, a „Gödör” látogatása, csónakázás, íjászat
15:00 a vásártéri kulturális programok látogatása, megtekintése

Önkormányzatunk autóbuszt szervez önköltségi áron, melynek  várható költsége: 3.000 Ft/fő

Tájékoztatásul közlöm, hogy az  indulás 6:00-kor lesz a sorompónál lévő buszmegállóból, 6:05-kor a nagybolt előtti  buszmegállóból.
Várható visszaérkezés 22 órakor.

Aki részt kíván venni az utazáson, részvételi szándékát  szíveskedjen jelezni az önkormányzatnál 2016. augusztus 18-ig.

Az ünnepségre szeretettel várnak  mindenkit!
Szórágy Gyuláné sk.
polgármester
2016-08-13
Szlovák napok hétvégéje
Testvértelepülési találkozó

Fotók - I.


Fotók - II.


Videók
Mlinárcsek Márta és Bozó Feri felvételei


Tartalom:
00:00:00 Megnyitó
00:10:05 Shottnerné Monori Zsuzsanna   énekel
00:19:10 Pilisszentkeresztért Kulturális   Egyesület
01:20:50 Jóni Anita és a Suhajda Zenekar
01:59:00 Kázmér László felsőtúri   önkormányzati képviselő házasságkötése alkalmából...
02:04:25 Mészáros Péter énekel
02:12:00 A kispályás focitorna   eredményhirdetése
02:16:00 Végh József helytörténész -   Nógrád történetéről
02:52:20 Török Ildikó nótaestje


A rendezvény az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jött létre.
2016-07-29
Kirándulás Szlovákiában




2016-08-03

2016-06-25
Civil szervezetek napja
káposztafőző verseny



A SZLOVÁK (BARNA) BAB ESETE A (SZŐKE) NÓGRÁDI KÁPOSZTÁVAL és a „vándor” fakanállal,
avagy főzőverseny Nógrádon (2016-06-25)

Nagy dolog a kisközösség. Még nagyobb a kisközösségek életrehívása és fenntartása egy kis faluban. Ha ezzel a céllal megalakítunk egy kis csoportot, az még nem biztos, hogy meg is marad. Énekelnek egyet, aztán hazamennek. Táncolnak egy ropogósat, aztán azzal vége. Mindig utólag derül ki, mennyi erőt tud megmutatni. És most sok erőt láttam. Amit megfigyelhettem a Nógrádi Civilházban legutóbb, az pontosan az volt, hogy nem egy, nem kettő, hanem nyolc kis csoport jött és nevezett be a főzőversenybe. Nem másért, magukért. De akár kimondták, akár nem, ezzel egymást is buzdították, és lelkesítik immár ötödik éve. És nemcsak akkor, amikor főznek egyet a kondérban, bográcsban.
A néni, akitől megkérdeztem az utcán, hány órakor is lesz, csak annyit mondott, nézzem meg ott szemben a hirdetőt, mert ott látta kiírva.  Tudott róla. Nógrádon, egyik-másik hirdetőtáblán, vagy éppen egy magányos villanypóznára kiszögezve felhívás fogadta az érdeklődőt, vagy a vonaton hazaérkezőt az állomáson. Főzőverseny a vándorfakanál díjért. Feltételt összesen egyet kell teljesíteni. A versenymű, az ételcsoda savanyú káposztából készüljön.
Nosza! A szépen berendezett, kitakarított, kicsinosított udvaron, a civilház udvarán minden készen állt azon a szombaton délután kettőre. Az élelmesebbek, akik már nem is előszörre jártak itt, elfoglalták az udvar legárnyékosabb zugát, mert a Nap, az Istenadta Nap olyan kánikulát varázsolt arra a hétre és hétvégére, hogy bizony törülgethettük magunkról a verejtéket, ha meg nem mozdultunk, akkor is. A hatalmas eperfa jó árnyékot vetett és sátortetőt csak azért húztak a fejük fölé a Szlovákiából átrándult vadászok, hogy az érett és potyogó eper meg ne szerencséltesse a savanyú káposztát a kondérban, mert beleszólna a versenybe. A többiek bizony a tűző nap ellen feszítettek ponyvát az asztaluk fölé, vagy hózódtak az épület árnyékába.
Ötödik alkalommal hirdették meg a versenyt. Kiknek? Nos, aki élt és mozgott, és ismerte a főzés csínját-bínját – és melyik háziasszony ne ismerné – az mind hivatalos volt, és nyolc helyi civil szervezet ütött tanyát, azaz konyhát az udvaron. Hatalmas üstben legelöl a Nógrád Község Hagyományőrző Klub Egyesület ügyelt a főzés részleteire. Ők már három éve, hogy ebben a formában léteznek, havonta, minden első hétfőn igazi klubnapot tartanak, mert egyszerűen élvezik egymás társaságát. Énekelnek, beszélgetnek. És, ha már együtt vannak, és énekelnek aztán előkerülnek az „ugye, emlékszel?”- kezdetű történetek, adomák, vicces mesék. Hogy a krónikás tiszteletére, az valószínű, de felsorolták, a lakodalmast, a hagyományos disznóölést bemutató találkozókat, és minden más programot is, hogy mi-mindennel foglalkoznak itt a faluban. Csak kapkodom a fejemet, mennyi mindent élnek meg és nem azért, mert ápolni kell a hagyományt, mert azt is kell, az már szent igaz, hanem azért, mert ők ezt így élik meg. Számukra az énekkar nem programot jelent egyszerűen, hanem magát az életet. Még gyűjteni is szoktak. A maguk gyönyörűségére. Szlovák nyelvterületen is. Szinte egyszerre mondják Bánk nevét, a nemzetiségi nap rendezvénnyel, ahová rendszeresen járnak.  Már amikor össze tudják szedni az útiköltségre valót.
Miközben folyik a szó, egyikük megemeli a fedőt és kavarint egyet az üstben. A töltött káposztájuk valóságos költemény, és aki az Alföldön nőtt fel – mint jelen sorok írója, az idevándorló krónikás -, az ugyan mást szokott meg, éppen ezért figyelek, mi teszi a nógrádiak töltött káposztáját izgalmassá.
Végy először is csülköt, de körmöset, aztán füstölt oldalast, füstölt kolbászt, hagymát és fokhagymát, gusztus szerint, de inkább bőven, s legyen paradicsomod is hozzá ugyancsak bőven. Alighanem megismétlik a versenyt a paradicsom miatt később, mert az idei a konyhakertben még elég zöld, csak most kezd majd pirosodni, de ki nem hagyható a recept szerint. Ezért a tavaly üvegbe zárt saját ivólé átsegítette őket ezen a kérdéses ponton, mert a paradicsom az kell bele, enélkül nem is igazi a töltött káposztát kísérő aprója és körete. Mert ami ennek a csoportnak a különlegessége, hogy mintha csak disznóölésen volnánk, a húsokból a farokrészt, a cafathúsokat is beledarabolják. A töltelék pedig náluk nem is igazi töltelék, hanem gombóc. Az bizony!-bólogatnak és erősködnek. És már sorolják is. Kolbászhúsból tojással, párolt rizzsel gombócot készítenek, és azt is belefőzik, majd egy vékony rántással pirított ízt adnak az egészhez és a végén tejfelt ki-ki gusztusa szerint. Egyelőre semmilyen vitát tejfel dolgában ne nyissunk, de lesz még róla szó.
Éppencsak egyet léptünk el az üsttől, a tornác másik részén hat mosolygós asszony tüsténkedik. Mint egyesület ők már hetedik éve léteznek és ápolják, amit csak kell. Nógrád Szíve Hagyományőrző Baráti Kör szól a bemutatkozás. Eleinte mindent őriztek, mára néptánc-csoport lettek. A májusfa állítást azonban ki nem hagynák, mondják is kórusban. És bizony emlékszem, merthogy elég magasra nyúlt fel, és jónéhány udvarról odaláttunk. A tollfosztást csak halkan mesélik, mert nehogy a gyengébb idegzetűek panaszkodjanak. De az igazi történetük a pletykálkodás. És huncutul tekintenek rám, mit hiszek el ebből. Mikor mondom, hogy én mindent, akkor a mákos kukoricát említik meg, mint nagyon idevaló csemegét. Aki ezt nem hallotta volna, vagy nem kóstolta volna még, annak elmesélik, hogy egy bizonyos százas kukoricát használták erre. „Egy napig főzzük, úgyhogy van idő a nótázásra is közben. Megszórjuk mákkal, cukorral és azt eszegetjük. Mi tótok vagyunk! – teszi hozzá büszkén Debreceniné Králik Tünde. Sok tót ételt készítünk. Hallott már a szirovnyikról? – Nem! – mondom. Erre elneveti magát, hát az a túrós lepény! Aztán a lepnyik (krumplis lepény), amibe májat teszünk tölteléknek. Itt a kondérunkban – mutat a háta mögé - a kapusznyik fő. Székelykáposzta.  Nekünk ez mind természetes. Annyit kell csak tennünk, hogy mindent megcsinálunk úgy, ahogyan gyerekként láttuk.”  Aztán mindig akad, aki látni akarja, meg faggatózik, mint maga. Még Debrecenbe is elhívtak bennünket a Betlehemes gyűjtésünkkel.  Kellenek a jókívánságok mindenfelé. Hát viszünk, kántálunk nekik ilyenkor. Akkor örültünk még csak igazán, amikor a Nemzeti Színházba is elhívtak bennünket. Igaz, hogy csak az előcsarnokban, de mégis ott voltunk. Mi voltunk aznap a tiszta forrás. – amiből az irodalmi szerzők meríteni szoktak. Vagy a Vörösmarty téren, amikor ott volt a városiak sokadalma. Ott megmutattunk az almát, amit annyi felé vágnak, ahányan vannak a családban, hogy ők egyek, és ha mindenki odanyújtja a részét, megint egyben lesz az alma. Egyben lesz a család. Ez persze jelkép. Huszonöt perces kis bemutató volt.” – zárja le a rövidke beszámolót.
„Tudja, hányan voltunk a lakodalmasunknál? – kérdezi, s feleletet nem várva meg is feleli: „Százhatvanan!” –Valaha ilyen volt a lakodalom faluhelyen. Vonultunk. Eljátszottunk egy régi, igazi lakodalmat. Hátha egyszer valaki tényleg ilyen módon szeretne örök hűséget fogadni és pont nálunk! Csináljunk nekik kedvet!” – Kiegészíti az előző felsorolást, hogy az anyák napját is külön ünneplik. De nem ám csak vaktában! Ezt úgy csináljuk, hogy együtt megyünk a gyerekekkel gyöngyvirágot szedni. És csak saját készítésű csokrot adhat át mindenki az édesanyjának.”  „Ez tetszik nekem” – mondom. „Hát persze, mert a gyerekeket pici korban kell mindenre rászoktatni, hogy az a szokás benne legyen, az övé legyen. Akkor mi megtettük, ami tellett. Hátha tovább viszik majd!”  
Aztán egy asztallal és bográccsal tovább léptem.
Nógrád Várának Megmentéséért Alapítvány - szólt a bemutatkozás. Na, ezen a kívülálló csodálkozik a legjobban, merthogy a vár áll, meg van mentve. Csak amikor részleteiben érdeklődöm, miről is van szó, akkor derül ki egy sor tény, amit csak azok ismernek legjobban, akik benne vannak, és féltőn óvják, óvni akarják. Mert nem is olyan egyszerű.
Miközben érdeklődöm a náluk rotyogó versenyétel „titkos” receptjéről, összekacsintanak, majd egyszerre vágják rá, hogy ez bizony a Várkáposzta. Mely elsősorban is rézüstben fő, az is éppen vörösréz, és székelykáposzta ez a javából. Talán a többihez képest más a piros paprika aránya benne, és a harcias ízt ettől kapja. „Meg a titkos adaléktól!”- mondom. Először rám csodálkoznak, hogy miről beszélek, aztán néz, néz, és rájön, hogy értem én a tréfát, azaz semmi különleges nincsen benne. Csak tudni kell, miből mennyit. Ebben áll a nagy titok! Míg a káposztát kavargatják, elmesélik, hogy senki nem is sejti, mennyire kényes a várhegy állagát megóvni, mert az évszázadok során beborította az oda nem való fa, egy kisebb erdő, aminek nemcsak, hogy nincs keresnivalója a hegyoldalon, hanem egyenesen káros is, mert a gyökerek mindent képesek szétfeszíteni, és egyszerűen omlásveszélyt idéznek elő. (Bizony, eszembe jut, egy távol-keleti élmény, ahol a dzsungel egy egész várost benőtt a gyökerekkel. Angkor Vat és Angkor Tom Kambodzsában igazi felkiáltójel, hogy sehol se felejtsék el a hétköznapi karbantartást!) A várnál, a várban maradva már kedvesebb témájuk a leendő ágyú. Ez most itt központi kérdés. Mert ki hallott még olyat, hogy nincsen egyetlenegy ágyú sem a falu fölé magasodó várban. Ágyú márpedig lesz. Aztán kellene egy távcső is, amolyan igazi távolbalátó. Ami rögzítve van, és csodálatos körpanorámát láthat majd vele a szemlélődő. Körbenéz, el a hegyek mögött a magasabb hegyek kék sziluettje, a Börzsöny szinte teljes hosszában. A Csóványosra innen szoktak elindulni a gyalogosok. De bekukucskálhatnak majd akár az alant lévők udvarába is. Ugyanolyan izgalommal részletezik a stációkat, amelyek segítségével megmutatják a vár történetét azoknak, akik ide rándulnak. Aki már ide elbiciklizik, annak illene megmutatniuk mindent, amit erről a várról tudni érdemes. Kovácsné .... Mónika pedig sorolja, sorolja, mintha csak egy kívánságlistát a télapónak kellene átadnia, hogy mi minden jönne igazán jól a falunak.  Valahogy úgy volna jó, hogy mindenki jól járjon, mert bizony, szálláshely nagyon kellene. Ha aludni kívánó vándor érkezne, nemigen tudnák altatni, el kellene kalauzolniuk a szomszédba, ami persze nem távolság, de akár itt is lehetne. A kék-túra, a kék kör útját nemrég igazították ki, és azon nevezetes pont lett Nógrád. Hogy ez vajon létrehoz-e munkahelyet, azt persze nem tudják. Amint a szavukból kiveszem, rajtuk nem múlik.
*
A következő bogrács gazdája a Polgárőr Egyesület, akik szintén székelykáposztát készítenek. Dávid Barbara az elnök nem is a kondérra figyel, azt jótékonyan kezelik a társai, így aztán ő mindent elmond magukról, és amit úgy szívesen vennének, ha a jó tündér egy varázsütéssel megoldana. Én pedig tudom, hogy megérdemelnék, mert akik immár egy évtizede, hogy vigyáznak a faluban élők vagyonára, mindenre, amire erejükből telik, megszolgálták a munkájukhoz alapvetően szükséges eszközöket. „Nézzen csak ránk! Nem ijedünk meg az árnyékunktól, ha valahol jeleznünk kell, hogy itt vagyunk. Nekünk olyan magasfelépítésű autóra van szükségünk, amivel a dimbes-dombos zegeket, zugokat is bejárhatjuk és bennünket is elbír rugótörés nélkül”– mosolyog hozzá, de komolyan gondolja. „Tény, hogy amióta működünk, létezünk, a bűnözés visszaszorult, és a kamerázással ez tovább volna javítható. „Azt látom, és valamennyien így vagyunk vele, hogy a legfiatalabbak, akik persze már önjárók, vagy bejárók a közeli városba, egyes rakoncátlan tizenévesek, ők hozzák magukkal a nemkívánatos virtust. Amire nincsen magyarázat.” A szó aztán a valódi közösségépítésre terelődik, mert könnyen lehet, senki sem rossz igazán, de hát a családjában nem mindenki kaphat gyerekszobás nevelést. A korosztályuk társasága adja meg azt az érzést a számukra, hogy ők is fontosak lehetnek. Ők is kitűnhetnek, és nem feltétlenül valamilyen rombolásban. Bizony, átsuhan a gondolat bennem, hogy kell valaki, aki állandóan a suhancok körül van, akire hallgatnak, akit elfogadnak, mert egyedül a példa a legmegfelelőbb nevelő. És ez a valaki nem lehet hozzájuk képest idős, hogy értsék is egymás nyelvét.  Amikor fel sem merül, hogy egy kis közösségben alkotnak valamit, vagy csak valamelyik álközösség ragadja el őket valahova a mélységbe. Amikor továbbmegyek, érezzük, hogy itt nem egyszerűen polgárőri feladatokról beszélünk, hanem közös nevelésről, ami egy faluban mégiscsak megszokottabb, mint a városok arctalanságában. Érezzük, ezt kis beszélgetést még folytathatjuk. Talán a következő megmozduláson már ők is hoznak egy bográcsot, ha nem versenyeznek, akkor is.
A szomszéd asztal a Nógrád Sportegyesület táborhelye, ahol Mezei Csaba főzi a csülkös káposztát. Miközben meséli, hogy ő 3 éve vette át az egyesületet, elmondja, hogy ezt a kondért, amit a nagyfia, a kiskukta kavargat éppen, 3 kiló káposztával, hagymával, füstölt csülökkel, tarjával és kolozsvári szalonnával rakták tele, és mostmár a tűz végzi a dolgát. A kukta persze figyel és egy-egy vezényszó segítségével besegít, mikor mit tegyen a fővő ételbe, és, hogy jobbról balra, avagy balról jobbra kavarja meg éppen, a jó öreg Háry János receptje szerint. Mert az úgy finomabb.
Az apa teljes lelki nyugalommal és büszkén irányítja a kemény kézfogású legénykét. Szeretnék, ha a faluban a gyerekek többet, jóval többet mozognának, hiszen az élet a mozgás. Nógrád futball csapata öregfiúk csapat, akik a Pest Megyei Öregfiúkhoz csatlakoztak, de ezek csak formaságok. Aki a vonatról leszáll, és jön, sétál befelé a faluba, nagyon szépen karbantartott labdarúgópályát talál. És, hogy a labda ne menjen világgá, ha véletlenül nem a hálóban kötne ki, hatalmas védőhálót kaptak a kapu mögé, és nemrég készült el a pálya szélét jelző korlát is. A TAHO pályázatban erre nyerték el a támogatást.  Egy következő alkalommal valószínű, hogy fedett és fűtött termet szeretnének, mert a nyár az nyár, de télen mindig minden szigorúbb, és jó volna idecsábítani minél több gyermeket, hogy valós választásuk legyen, amikor az Internet, vagy a sport kerül szóba.  Mert nem vagy-vagy, hanem az is-is a helyes válasz.
*
A Nógrádi Önkéntes Tűzoltó Egyesület bemutatkozásakor Lestyán József parancsnok azonnal teljes látleletet készített a II. kategóriás, nem önállóan beavatkozó egyesületről, amely 1886 óta működik, és ami igen tiszteletre méltó kor egy egyesület életében is. Kérdésemre megmagyarázza, hogy ez a kategória azt jelenti, hogy ők megkezdik a kivonulást, ami 8 percen belül meg is történik, de utánuk a hivatásosaknak is ki kell érkezniük. Persze nem elveszett társaság ők így sem, hiszen például ő is 28 évig hivatásos tűzoltó volt, pontosan tudja, mit kell tenniük, ha úgy hozza a sors. A legjobb természetesen az, ha nem kerül rá a sor, de az egyesületből harmincketten bevethetők, és ez nem annyira rossz. Mindenki tudja, hogy pillanatok műve lehet egy nekirugaszkodott tűzkakast akár véletlenül is elengedni, de ha idejében és megfelelő eszközökkel, védőruhával vannak ellátva, akkor sokat, nagyon sokat tudnak segíteni, a saját esti épségük nagyobb kockázata nélkül. És közben tudják, hogy úton van a nagyobb segítség. Hogy fogalmunk legyen arról, hogy milyen értékekről beszél, elmondja, hogy egy védőruha, ami mindennel el van látva, legalább egy millió forintba kerül. Ha ennek a fényében nézzük, hogy egy BM pályázaton 730 ezer forintot nyertek el, bizony, láthatjuk, hogy az nem túl sok, azonban a kicsit is megbecsülik. A helyiek 1%-os adófelajánlásaiból szintén kaptak 100 ezer forintot. Egy pillanatra megáll, elgondolkodik. A tűzcsap!- mondja kevés vártatra. Na látja, a működő tűzcsap, az kellene, mert amikor ég egy ház, akkor nem mindegy, hogy a szabvány 200 méterre van, vagy nincsen, vagy van, de nem működik és ezért tovább, messzebbről kell kiépíteni a tápvezetéket, értékes perceket veszítve az értékmentésből.
Inkább tűzoltóversenyre szeretünk járni, mert az egyszerre erőpróba és nyugodtan vehetjük éles helyzetnek is. Most egy EU-s pályázaton szeretnénk elnyerni annyi támogatást, hogy egy négykerék meghajtású 2000 literes kocsit beszerezhessünk. Az az IFA, amink van, az nagyon jó, mert vízzel és habbal is olt, ha szükséges, de egy nagyobb méretű és teljesítményű kocsi ránk férne. De lehet, hogy egy buszt pályázunk meg, aztán majd mi átalakítjuk víztartállyal. A szertárfelújítás már csak hab lesz a tortán - mondja. Mielőtt továbbmegyek, röpke összehasonlításként, eszembe jut, hogy egy ház értéke és egy védőfelszerelés értéke miként is viszonyul egymáshoz. (És, mintha csak meghallotta volna valaki, még azon az éjjelen hatalmas vihar és villám ugrasztotta ki őket, valahová az éjszakába. Utóbb tudtam meg, hogy mi is történt.)
*
Úgy hozta a sor, hogy a tűzoltók mellett, az eperfa alatt a testvérfalu víg vadászai két kondért is gondoztak. Az egyik alatt téglával gondosan körberakva apró fahasábok lángjai kóstolgatták a bogrács alját. Felvidéki sűrű káposztaleves, és fontos, hogy legyen benne bőrke – mondja Zhachensky Zoltán. Hol vele, hol Matók Józseffel, hol Jaďuď Lászlóval fűzzük a szót. Mindhárman vadásznak is. Horné Turovce/Felsőtúr testvérfaluja Nógrádnak. Amikor az asztalukhoz telepedek, rögtön kiderül, hogy a hűtőtáskácskában komoly koccintanivaló rejtőzik. Kétféle is, a hozzávaló öblítő söröcskével. Ennek persze nem lehet ellenállni. Azonmód egy stampedlivel meg is gusztáljuk, amúgy bemutatkozásként. Nade miért két bográcsban főznek? „Azért, mert abban egy másik étel fő. Olyan, amit mi vadászok nagyon szeretünk. Odahaza vadhússal készítjük, és nagy szemű vörösbabot is teszünk belé. Majd meglátja! – teszi hozzá. Különben már mindjárt készen is van, kevés híja van neki. Most a másik féle pálinka következik és a szíves kínálás. Hiányoljuk a fiatalabbakat, hogy megtudhatnánk tőlük, vajon a szülők korosztályának visszafogott főzőversenye miként járul hozzá a közösségi szellemhez, ráadásul itt most egy országhatáron túlról bővítve is. Igaz, hogy ez nem is igazi határ - teszik hozzá. Mert értjük egymás nyelvét, és ez a fontos. Aztán a vörösbabos káposzta kóstolása következik, de még nem tálalunk. Még van idő Arany János és Vörösmarty Mihály egy-egy jellemző verse versszakának élő citálására, mert őket nemcsak a verseik története miatt szoktuk és jó olvasni, hanem mert üzenete van, és mert egyszerűen szépek a szavak fűzései. Közben hírnök jött, és tányérokat hozott, amit annak az alján arab számokkal megjelölt. „Ezek lesznek a turovcei tányérok, és figyeljetek a tálalásra! –mondja a hírnök-, mert egy kicsit az is számít. Sajnos, csak lapos tányérunk van.” „Nem baj!”- teszik hozzá a vadászok, bár a szemükön látom, jobb volna a mély tányér. „Valójában a verseny az verseny, értem, de én sokkal inkább azért szeretek idejönni, mert veletek beszélgethetek, rácsodálkozom arra, hogy milyen sok ételbe tesztek tejfelt, ami felénk nem szokásos ennyire, de a vadászok biztosan nem tesznek bele. Inkább egy kicsit szárazabbra hagyjuk magát a káposztát is. És! – emelte fel a stampedlit megint, jelezve, hogy egy kis pálinka következik és kortyintunk is - amikor vadhússal készítjük az ételt, két-háromfélével, akkor egy kicsit bátrabban lehet fűszerezni is.”  A férfiak amúgy is karakteresebben fűszereznek.
Nem mondja, de tudom, hogy Aranynak, meg Mikszáthnak is köze van a jólsikerült délutánhoz. Mert valljuk meg őszintén, melyik ebédlőben fakadnak dalra a kórista asszonyok, csak úgy, a maguk gyönyörűségére, vagy citálják két fakanálperdítés között a Toldit a szakácsok. Ezt egyiket sem nekem, a krónikásnak, hanem kizárólag maguknak, mert számukra ez egy sima szombat, amely magában hordozza mindegyik ünnep csiráját.  Mindegyikét.
Aztán egy adag kóstolót kiszedek ebből is, abból is, és mint egy királyi lakomán végigjárom a bográcsokat, de sehol egy villányinál többet enni nem tudok, kiborítani sajnálnám, ahogyan nem is teszem. Ezt pedig nekem is megtanították pár évtizeddel ezelőtt azok, akik ma már csak felülről figyelik, rendesen viselkedem-e. Leülök a csoportok asztalaihoz, itt is, ott is kóstolok. Szerencsém volt ezen a délutánon, mert nem én mentem házról házra, hanem a sokféle ház jött el egyetlen udvarba. Ha legközelebb versenyt hirdetnek, úgy lehet, még többeket vonz majd a felhívás. Amire még a fiataloknak sem lehet panasza, mert ha kíváncsiskodni is, de eljönnek, és, ha jönnek, egy példát láthatnak, amit, ha eljön bennük is az érett pillanat, előveszik és követik.
*
Persze, nem lehet minden héten, vagy hónapban sokadalmat összehívni, de a meglévő menetrend szerint valahol mindig főznek, és ősszel mindig szüretelnek, és fel is vonulnak. A várjáték pedig új színfoltot hoz, és már erősödik, már harmadik ízben várta a látogatókat, és mind, mind ezt a közösséget hirdeti. A közösségek közösségét. Hogy méltók-e rá, abba bepillantást enged a vers, amit Koncz Gábor szavalt a legelső várjátékokon (Sajó Sándor: Magyarnak lenni), és ez minden egyes alkalomra érvényes, minden kisközösség életére érvényes. Van, amikor elszavaljuk, van, amikor meghallgatjuk, és van, amikor csak érezzük.
-veress tibor-

2016-06-18
A mai napon áldozópappá szentelt
Polcz Zoltán első szentmiséje Nógrádon




2016-06-14

2016-06-09

2016-06-04
III. Nógrádi várjátékok

fotók


Panorámaképek



kattints a képekre!

videók


2016-05-21

2016-05-01
Anyák napi ünnepség



2016-04-14

2016-03-12
Testvértelepülési találkozó
kispályás focitornával



2015-02-25

2016-02-22

2016-02-09
Nem élhetek muzsikaszó nélkül



2016-01-22

2016-01-11

Nógrád Község Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata az "Örökség-Kultúra"
oktatási Elektronikus Könyv- és Médiatár honlapra - ezen belül a Sulinet Programba -
feltöltetett néhány anyagot a szlovák kultúrával kapcsolatosan.

Az anyagok közvetlen elérhetőségei:
Minden jog fenntartva (c) 2016 novohrad.hu - Nógrád Község Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata
Vissza a tartalomhoz